A dyspraxia olyan állapot, amelyben az agynak nehézségei vannak a testmozgások tervezésében és összehangolásában, ami miatt a gyermek nem képes fenntartani az egyensúlyt, a testtartást, és néha nehézséget okozni. Ilyen módon ezeket a gyerekeket gyakran "könyörtelen gyermekeknek" tartják, mivel gyakran összetörik az objektumokat, megbotlik, és nem látszanak ok nélkül.
Az érintett mozgás típusától függően a dyspraxia többféle lehet, például:
- Motoros dyspraxia : az izmok összehangolásának nehézségei jellemzik, és befolyásolják az olyan tevékenységeket, mint az öltözködés, evés vagy séta. Bizonyos esetekben a lassúsághoz is kapcsolódnak az egyszerű mozgások;
- A beszéd diszpraxisa : a nyelv fejlődése, a szavak rossz vagy észrevétlen módon történő kiejtése;
- Posturális dyspraxia : nehézséget okoz a helyes testtartás fenntartásában, legyen az állva, ülve vagy sétálva.
A gyermekeket érintő hatások mellett dyspraxia is előfordulhat olyan személyekben, akik sztrájkoltak, vagy fejsérülést szenvedtek.
A fő tünetek
A dyspraxia tünetei személyenként változóak, az érintett mozgás típusától és az állapot súlyosságától függően, de a legtöbb esetben nehézségek merülnek fel a következőkben:
- emelet;
- ugrás;
- Futni;
- Egyensúly fenntartása;
- Rajzolás vagy festés;
- levelet;
- fésülés azt;
- Egyél evőeszközzel;
- A fogmosás;
- Beszéljen világosan.
Gyermekeknél a dyspraxia általában csak a 3 és 5 év közötti korosztály diagnosztizálására szolgál, és az akkori korig a gyermeket nehézkesnek vagy lustanak tekintik, mivel hosszú idő telik el, hogy elsajátítsák azokat a mozgásokat, amelyeket más gyerekek már megtettek.
Lehetséges okok
Gyermekek esetében a dyspraxia szinte mindig olyan genetikai változás következménye, amely az idegsejteket hosszabb ideig fejti ki. Azonban a dyspraxia előfordulhat trauma vagy agyi sérülés, például stroke vagy fejsérülés miatt is, ami gyakoribb a felnőtteknél.
A diagnózis megerősítése
A gyermekek diagnózisát gyermekorvosnak kell elvégeznie a viselkedés megfigyelése és a szülők és a tanárok jelentéseinek értékelése alapján, mivel nincs specifikus vizsgálat. Ezért javasoljuk, hogy a szülők írják le az összes furcsa magatartást, amelyet gyermekükben megfigyelnek, valamint beszéljenek a tanárokkal.
A felnőtteknél ez a diagnózis könnyen elvégezhető, mivel az agyi trauma után következik, és összehasonlítható azzal, amit a személy már korábban tudott tenni, ami végül maga is azonosítja.
Hogyan történik a kezelés?
A dyspraxia kezelést foglalkozási terápiával, fizikoterápiával és beszédterápiával végzik, mivel olyan technikák, amelyek segítik a gyermek fizikai aspektusát és izomerejét, egyensúlyát és pszichológiai aspektusait, és nagyobb autonómiát és biztonságot nyújtanak. Így lehetséges jobb teljesítményt nyújtani a mindennapi tevékenységekben, a társadalmi kapcsolatokban és a dyspraxia által okozott korlátozások kezelésére.
Ily módon egyénre szabott beavatkozási tervet kell készíteni minden egyes személy szükségleteinek megfelelően. A gyermekek esetében továbbra is fontos, hogy a tanárokat vonják be az egészségügyi szakemberek kezelésébe és irányításába, hogy tudják, hogyan kell kezelni a viselkedésformákat és segíteniük kell az akadályok leküzdésében.
Gyakorlatok otthon és az iskolában
Egyes olyan gyakorlatok, amelyek segíthetnek a gyermek fejlődésében és az egészségügyi szakemberekkel végzett technikák oktatásának megőrzésében:
- Rejtvények készítése : az érvelés ösztönzése mellett segítenek a gyermeknek jobb vizuális és térbeli észlelésben;
- Ösztönözze a gyermeket, hogy írjon a számítógép billentyűzetére : könnyebb, mint a kézírás, hanem koordinációt is igényel;
- Megerősítik a stresszoldatot : stimulálja és növeli a gyermek izomerejét;
- Dobj el egy labdát : serkenti a koordináció és a gyermek térének fogalmát.
Az iskolában fontos, hogy a tanárok figyelmet fordítsanak a szóbeli prezentáció ösztönzésére az írás helyett, ne kérjenek túl sok munkát, és ne jelöljék ki a gyermeket a munka során elkövetett hibákat.