A Boerhaave-szindróma ritka probléma, amely abból adódik, hogy a szakadt nyelőcső spontán fellépése olyan tüneteket okoz, mint például a súlyos mellkasi fájdalom és a légszomj érzése.
Általában a Boerhaave-szindrómát az étkezés vagy az alkohol túlzott bevitele okozza, amely intenzív hányást okoz, növeli a hasnyálmirigynyomást és túlterhelik a nyelőcső izmokat, amelyek végül szakadnak meg.
A Boerhaave-szindróma orvosi vészhelyzet, ezért fontos, hogy haladéktalanul kórházba menjen, ha akut mellkasi fájdalmat vagy légszomjat okoz az első 12 óra alatt a kezelés megkezdésére, és elkerülheti a súlyos szövődményeket, például a légzési elégtelenséget.
A Boerhaave-szindróma tünetei
A Boerhaave-szindróma fő tünetei a következők:
- Súlyos mellkasi fájdalom, amely lenyel;
- Légszomj érzése;
- Az arc vagy a torok duzzanata;
- A hang megváltoztatása.
Általában ezek a tünetek a hányás után jelentkeznek, de egyes esetekben előfordulhat, hogy később, például evés vagy ivóvíz esetén is megjelenik.
Ezenkívül a tünetek minden esetben eltérnek egymástól, és más, teljesen más jeleket is mutathatnak, mint a túlzott vágy a víz, a láz vagy a folyamatos hányás. Ily módon a diagnózis rendszerint időigényes, mivel a szindrómát összezavarhatja más szív- vagy gasztrointesztinális problémákkal.
A Boerhaave-szindróma kezelése
A Boerhaave-szindróma kezelését a kórházban kell elvégezni, sürgősségi sebészeti beavatkozással, hogy javítsák a nyelőcső szakadását, és kezeljék a gyomorsav és az élelmiszerből származó baktériumok felhalmozódása miatt általában kialakuló fertőzést.
Ideális esetben a kezelést a nyelőcsőszakadás utáni első 12 órában meg kell kezdeni annak érdekében, hogy megakadályozzák az általános fertőzés kialakulását, amely ezután felére csökkenti a beteg várható élettartamát.
A Boerhaave-szindróma diagnosztizálása
A Boerhaave-szindróma diagnózisát mellkasi röntgensugárzással és számítógépes tomográfiával lehet elvégezni, azonban fontos, hogy hozzáférjen a páciens történelméhez, hogy hasonló tünetekkel, például gyomorfekély-perforációval, akut miokardiális infarktussal vagy akut hasnyálmirigy-gyulladással járó egyéb betegségeket kizárjon. gyakoribbak, és felboríthatják a szindrómát.
Ezért ajánlott, hogy a beteget mindig követni kell, ha lehetséges, egy olyan rokon vagy közeli személy, aki ismeri a beteg klinikai történetét, vagy aki képes leírni a tünetek megjelenésének idejét.
