A tüdőtranszplantáció egyfajta sebészeti kezelés, amelyben a beteg tüdőt egy egészséges, általában egy halott donor helyettesítette. Bár ez a technika javíthatja az életminőséget és még néhány komoly problémát is gyógyíthat, mint például a cisztás fibrózis vagy a szarkoidózis, számos szövődményt is okozhat, és ezért csak akkor alkalmazható, ha más kezelés nem működik.
Mivel az átültetett tüdő a szervezet számára idegen szöveteket tartalmaz, általában életet igényel immunszuppresszív gyógyszereket. Ezek a gyógyszerek csökkentik annak esélyét, hogy a szervezet védősejtjei megpróbálják megakadályozni az idegen tüdőszövetet, elkerülve a transzplantátum elutasítását.
Ha szükséges
A tüdőtranszplantációt általában súlyosabb esetekben jelzik, amikor a tüdő nagyon érintett, és ezért nem képes a szükséges oxigén mennyiségét megadni. A leggyakrabban transzplantált betegségek közül néhány:
- Cisztás fibrózis;
- sarcoidosis;
- Tüdőfibrózis;
- Pulmonális hipertónia;
- lymphangioleiomyomatosis;
- Súlyos bronchiectasis;
- Súlyos COPD.
A tüdőtranszplantáción túlmenően sok embernek szívproblémái is vannak, és ezekben az esetekben szükség lehet a szívtranszplantáció elvégzésére a tüdőben, vagy hamarosan, a tünetek javulása érdekében.
Leggyakrabban ezek a betegségek kezelhetők egyszerűbb és kevésbé invazív kezelésekkel, például tablettákkal vagy légzőkészülékekkel, de ha ezek a technikák már nem eredményezik a kívánt hatást, a transzplantáció lehet az orvos által javasolt lehetőség.
Ha a transzplantáció nem ajánlott
Bár az átültetést szinte minden olyan embernél végezhetik, ahol ezek a betegségek súlyosbodnak, egyes esetekben ellenjavallt, különösen ha aktív fertőzés, rákos megbetegedés vagy súlyos vesebetegség áll fenn. Ezenkívül, ha a személy nem hajlandó az életmód megváltoztatásához szükséges a betegség leküzdéséhez, a transzplantáció ellenjavallt is.
Hogyan történik a transzplantáció?
A transzplantációs folyamat jóval a műtét előtt megkezdődik, orvosi értékeléssel azonosítani, hogy van-e olyan tényező, amely megakadályozza a transzplantációt és megvizsgálja az új tüdő elutasításának kockázatát. Az értékelést követően, és ha kiválasztják, egy átültetési központban, például az InCor-ban, egy véletlen listára kell hagyni egy kompatibilis donor számára.
Ez a várakozás néhány héttől néhány hónapig eltarthat bizonyos személyes jellemzők, például a vér típusától, a szerv méretétől és a betegség súlyosságától függően. Amikor egy donor megtalálható, a kórház kapcsolatba lép azzal az emberrel, akinek szüksége van az adományra, néhány óra múlva kórházba, és műtéttel kell rendelkeznie. Ilyen módon célszerű mindig egy bőröndöt készen állni a kórházban való használatra.
Már a kórházban új értékelésre van szükség annak biztosítására, hogy a műtét sikeres legyen, majd elkezdje a transzplantációs műtétet.
Mi történik a műtét során?
A tüdőtranszplantáció műtétje általános érzéstelenítéssel történik, és legfeljebb X óra lehet. Ez alatt az idő alatt a sebész eltávolítja a beteg tüdőt, vágást tesz lehetővé az erek és a tüdő légútja elkülönítéséhez, majd az új tüdőt helyére helyezi, és az edényeket, valamint a légutakat ismét összekapcsolják az új szervvel .
Mivel meglehetősen kiterjedt műtét, egyes esetekben szükség lehet a személynek a tüdő és a szív helyébe lépő géphez való csatlakoztatására, de a műtét után a szív és a tüdő újra segítséget fog nyújtani.
Milyen a szervátültetés helyreállítása?
A tüdő transzplantációs gyógyulás általában 1-3 hétig tart, az egyes személyek testétől függően. A műtét után nemsokára az ICU-ban kell maradni, mivel mechanikus lélegeztetőt kell használni, hogy segítsen az új tüdőnek megfelelően lélegezni. Azonban a napok előrehaladtával a gép kevésbé lesz szükséges, és a kórházi átadás a kórház egy másik szárnyához juthat, és nem kell folytatnia az ICU-t.
A teljes kórházi kezelés alatt a gyógyszerek közvetlenül a vénába kerülnek, a fájdalom csökkentésére, az elutasítás esélyeire és a fertőzés kialakulásának kockázatának csökkentésére, de kimerültség után ezeket a gyógyszereket tabletták formájában, amíg a helyreállítási folyamat befejeződik. Csak immunszuppresszív gyógyszereket szabad használni az életben.
A lemorzsolódás után többször meg kell látogatnia a penumológust, hogy biztosítsa a fellendülés sikerét, különösen az első 3 hónap során. Ezekben a konzultációkban szükség lehet több vizsgálat elvégzésére, például vérvizsgálatokra, röntgenfelvételekre vagy elektrokardiogramokra.