A depersonalizációs rendellenesség vagy a diszlokáció szindróma olyan betegség, amelyben a személy úgy érez, hogy nincs kapcsolatban a saját testével, mintha külső megfigyelő lenne. Gyakran előfordul, hogy a derealizáció tünetei is vannak, ami azt jelenti, hogy megváltozik a környezete által észlelt észlelés, mintha minden körülmény irreális vagy mesterséges lenne.
Ez a szindróma hirtelen vagy fokozatosan jelentkezhet, és bár egészséges emberekben, stresszhelyzetekben, intenzív fáradtságban vagy kábítószerhasználatban előfordulhat, nagyon összefüggésben áll a pszichiátriai megbetegedésekkel, például a depresszióval, a szorongásos zavarokkal vagy a skizofréniával vagy neurológiai megbetegedésekkel mint például epilepszia, migrén vagy agykárosodás.
A diszlokáció rendellenességének kezelésére szükség van a pszichiáterrel való nyomon követésre, amely útmutatást nyújt a gyógymódok, például az antidepresszánsok és az anxiolitikumok, valamint a pszichoterápia alkalmazásához.
A fő tünetek
A deperszonalizáció és a derealizáció zavarában a személy megváltoztatja érzelmeit, fejleszti a következő tüneteket:
- Érezve, hogy külső teste vagy a teste nem tartozik hozzád;
- Az az elképzelés, hogy önmagától és a környezettől elkülönül;
- Érzelem érzése;
- Ha a tükörbe nézel és nem ismeri fel magát;
- Hogy kétséges, hogy valami tényleg történt velük, vagy csak álmodott vagy elképzelte ezeket a dolgokat.
- Valahol valahol, és nem tudva, hogyan jött vagy csinált valamit, és nem emlékezett rá;
- Ne ismerje fel a családtagokat, vagy ne feledje fontos életeseményeket;
- Nem érzelmek vagy néha fájdalmat érezni;
- Úgy érzem, mintha két különböző ember lenne, mert viselkedésüket egyik helyzetről a másikra változtatják;
- Úgy érezte, mintha minden elmosódott volna, úgyhogy az emberek és a dolgok messze vagy túlságosan homályosnak tűnnek, mintha ébren álmodtak volna.
Így ebben a szindrómában az a személynek lehet az az érzése, hogy álmodozik, vagy hogy amit tapasztalnak, nem valós, ezért gyakori, hogy ez a szindróma összekeveredik a természetfeletti eseményekkel.
A betegség kialakulása hirtelen vagy fokozatos lehet, más pszichiátriai tünetekkel, például hangulati változásokkal, szorongással és más pszichiátriai rendellenességekkel együtt. Bizonyos esetekben a depersonalizáció egyszeri epizódokat mutathat hónapokig vagy évekig, és ezután folyamatos lesz.
Hogyan kell megerősíteni
A depersonalizációs rendellenességet mutató tünetek esetén konzultálni kell a pszichiáterrel, aki a tünetek intenzitásának és gyakoriságának felmérése során megerősítheti a diagnózist.
Fontos megjegyezni, hogy nem ritka, hogy egyes tünetek azt jelzik, hogy ez a szindróma egyszer vagy egyszerre jelentkezik, azonban ha tartósak, vagy előfordulnak, aggodalomra szorul.
Kinek van nagyobb kockázata
A deperszonalizációs szindróma gyakoribb a következő kockázati tényezőknél:
- depresszió;
- Pánik szindróma;
- skizofrénia;
- Neurológiai betegségek, például epilepszia, agydaganat vagy migrén;
- Intenzív stressz;
- Érzelmi bántalmazás;
- Hosszú ideig az alváshiány;
- A gyermekkorban jelentkező trauma, különösen a bántalmazás vagy a fizikai és pszichológiai visszaélések.
Ezen túlmenően ez a rendellenesség származhat kábítószerek, például kannabisz vagy más hallucinogén gyógyszerek alkalmazásából is. Fontos megjegyezni, hogy a kábítószerek általában nagymértékben kapcsolódnak a pszichiátriai betegségek kialakulásához. Megérteni a kábítószerek típusát és egészségügyi következményeit.
Hogyan történik a kezelés?
A depersonalizációs rendellenességnek gyógymódja van, és kezelését a pszichiáter és a pszichológus irányítja. A pszichoterápia a kezelés fő formája, és magában foglalja például a pszichoanalitikus technikákat és a kognitív-viselkedési terápiákat, amelyek nagyon fontosak az érzelmek szabályozásához és a tünetek csökkentéséhez.
A pszichiáter olyan gyógyszereket is felírhat, amelyek segítik a szorongás és a hangulatváltozás kezelését anxiolitikus vagy antidepresszáns gyógyszerekkel, mint például a klonazepám, a fluoxetin vagy a klomipramin.