Súlyos mentális retardáció: jellemzők és kezelések

A súlyos mentális retardációt az intelligencia hányados (IQ) jellemzi 20 és 35 év között. Ebben az esetben a személy szinte semmit nem beszél, és az élethosszig tartó gondozás mindig függő és képtelen.

Nem vehet részt a rendszeres iskolába, mert nem tudja megtanulni, beszélni vagy megérteni olyan mértékben, amely értékelhető, mindig szakosodott szakmai támogatást igényel, hogy fejlessze és megtanulhassa az alapvető szavakat, mint például az anyja felhívása, víz kérése vagy például a fürdőszobába.

Jelek, tünetek és jellemzők

Súlyos mentális késleltetés esetén a gyermek késlelteti a motorfejlesztést, és nem mindig tudja egyedül ülni vagy beszélni, így nincs önállósága, és szüleinek vagy más gondozóinak napi támogatására van szüksége. Támogatásra van szükségük ahhoz, hogy egy életen át öltözzön, enni és gondoskodhasson személyes higiéniájáról.

A súlyos vagy súlyos mentális retardáció diagnózisa még gyermekkorban van, de csak 5 éves koruk után lehet megerősíteni, vagyis akkor, amikor az IQ teszt elvégezhető. E szakasz előtt a pszichomotoros fejlődés késleltetésével diagnosztizálható a gyermek, és a vér és képalkotó vizsgálatok elvégezhetők, amelyek más agyi rendellenességeket és az ehhez kapcsolódó betegségeket is felfedezhetnek, amelyek specifikus kezelést igényelnek, például az autizmus.

Az alábbi táblázat a mentális retardáció bizonyos jellemzőit és különbségeit mutatja be:

Kezelések a súlyos mentális retardációhoz

A súlyos mentális retardáció kezelését gyermekorvosának jeleznie kell, és magában foglalhatja gyógyszerek alkalmazását a tünetek és egyéb, esetlegesen jelenlévő állapotok, például az epilepszia vagy az alvászavarok kezelésére. A pszichomotoros stimuláció is megjelent, ugyanúgy, mint a foglalkozási terápia a gyermek és családja életminőségének javítása érdekében.

A súlyos mentális zavarban szenvedő gyermek várható élettartama nem túl hosszú, de nagymértékben függ az egyéb betegségektől, és attól, milyen gondoskodást kapnak.