Az Asperger-szindróma kezelése a pszichoterápia hetente 1-2 alkalommal történik, azzal a céllal, hogy megtanítsa a páciensnek a többiekkel való interakciót, elkerülve az elszigeteltséget.
A kezelést hamarosan meg kell kezdeni a diagnózis után, ami általában 4 és 14 év közötti, bár egyes eseteket felnőttkorban azonosítanak.
Az Asperger-szindrómában szenvedő betegek általában intelligensek, de nagyon logikusak és érzelmetlenek, ezért sok nehézséggel küzdenek másokkal szemben, de a gyermekkel való bizalmi kapcsolat kialakítása során a terapeuta megbeszélheti és megértheti néhány "furcsa" viselkedés oka, amely segítséget nyújt a legmegfelelőbb stratégia azonosításához.
A család fontossága az Asperger-szindróma kezelésében
A családnak tisztában kell lennie azzal, hogy a terapeuta milyen stratégiát alkalmaz a gyermek viselkedését a házi kezelést kiegészítve. Ezért minden pszichoterápiás foglalkozás után a szülők kérhetik a pszichológust útmutatásul arra vonatkozóan, hogyan kell cselekedni és hogyan kell kijavítani a gyermekeket bizonyos helyzetekben.
Mi a teendő, hogy segítsen a gyermeknek Asperger-szindrómában?
Néhány példa arra, hogy a szülők és a tanárok hogyan tehetnek segítséget az Asperger-szindróma gyermekével vagy serdülőjével:
- Egyszerű, rövid és világos utasításokat adjon a gyermeknek. Például: "Tartsa a puzzle a dobozban, miután játszott", és nem: "Tartsa a játékokat, miután játszottál";
- Kérdezd meg a gyermeket, miért cselekszenek a cselekvés pillanatában;
- Nyilvánvalóan és nyugodtan magyarázd el, hogy a "furcsa" hozzáállás, mint például rossz szóbeszéd vagy valami más ember általi dobás, kellemetlen vagy elfogadhatatlan mások számára, hogy a gyermek ne ismételje meg a hibát;
- Kerülje el, hogy ítélje meg a gyermeket az általa viselt viselkedéshez, elkerülve például, hogy rosszul vagy hülyeségessé tegye.
Ezenkívül a terapeuta antidepresszánsokat (pl. Nortriptyline vagy Sertraline) is előírhat, amelyek segítik az Asperger-szindróma tüneteinek csökkentését és megkönnyítik a pszichoterápiát.
Az Asperger-szindrómában szenvedő gyermekek a legtöbb esetben olyan furcsa viselkedést mutatnak, mint a zajok, miközben evés közben tanulmányozzák vagy ütköztek a táblázatban, vagy olyan viselkedést okoznak, mint a golyók papírokat a padlón evés közben dobni, de ezek a viselkedések nem és a gyereknek nincs fogalma róla, hogy durva vagy bárkit is zavar.
Az Asperger-szindrómában szenvedő gyermekek általában nem képes egyszerre több tevékenységre összpontosítani figyelmüket, és az érzések tekintetében a gyermek - jóllehet tudatában van annak, hogy boldog - nem tudja megérteni, hogy a másik szomorú lehet. Nem "látja" mások érzéseit, és azt a benyomást kelti, hogy nem törődik szüleivel, testvéreivel vagy barátaival.
