A fehér laboratóriumi bevonat szindróma egy olyan pszichológiai rendellenesség, amelyben az illető a vérnyomás növekedésével jár az orvosi kinevezés idején, de a nyomás más körülmények között normális. A megemelkedett vérnyomás mellett egyéb szorongásos tünetek is felléphetnek, mint remegés, fokozott szívfrekvencia és izomfeszültség.
Ennek a szindrómának a tünetei mind gyermekkori, mind felnőttkori életkorban fordulhatnak elő, és a kezelést a szorongás tüneteinek szabályozására és ezzel a vérnyomás megnövekedésének megakadályozására végzik.
A fő tünetek és az azonosítás
A fehér laboratóriumi bevonat szindrómát főként az orvosával folytatott konzultáció idején fokozott vérnyomás jellemzi. Ezen túlmenően a konzultáció időpontjában észlelhető egyéb tünetek, például remegés, hideg verejtékezés, fokozott szívverés, hányás és izomfeszültség.
A fehérgalléros szindróma megerõsítéséhez a személynek a vizit során 140/90 mmHg feletti vérnyomást, legalább három egymást követõ idõt és normál vérnyomást kell mérnie otthon vagy a járóbetegen mérve. A 24 órás járóbeteg-megfigyelés (ABPM) és a lakossági vérnyomásmérés (HBPM) fontos szerepet játszik abban, hogy a beteg normális nyomása a kórház különböző helyszínein ismert, és ezáltal segítséget nyújtson a szindróma diagnózisában.
Habár az ABPM és a HBPM fontos szerepet tölt be a szindróma azonosításának folyamatában, a diagnózist nem lehet kizárólag ezeken a paramétereken alapulni, mivel a nyomás az orvosi rendelőn kívüli helyzetekben, például a munkahelyen is megnőhet.
A szindróma lehetséges okai
A fehér laboratóriumi kabát szindróma gyermekkorban nagyon gyakori, amikor a gyermek nem akar orvoshoz menni, de felnőtteknél is előfordulhat. A szindróma okai pszichológiai jellegűek és általában összefüggenek az orvos képének tűvel történő összekapcsolásával vagy a kórházi környezet halálos megbetegedésekkel és betegségekkel való társulásával. Ily módon a személy nemcsak az orvoshoz, hanem a klinikai környezethez is idegenkedik.
Ezenkívül a szindróma egész életében megszerzésre kerülhet, mivel az orvosi hibákról szóló híreket, a sebészeti beavatkozások során a szervezetben maradt tömörüléseket, valamint az ellátás késleltetését és egy kevés barátságos környezetet elterjedt.
Hogyan kell kezelni?
A fehér laboratóriumi bevonat szindróma kezelhető a szindróma okának megfelelően, és általában az orvoshoz fordul, hogy az orvos bizalmát megszerezze, és a konzultáció ideje a legbarátságosabb. Ráadásul néhány ilyen szindrómában szenvedő ember nem szeretheti az olyan egészségügyi szakembereket, akik olyan eszközöket használnak, mint a sztetoszkóp vagy a kabát, így az orvosok, az ápolók és akár a pszichológusok esetleg el kell kerülniük a felszerelésük használatát.
Hasznos lehet, ha a konzultáció olyan környezetben történik, amely nem hasonlít a kórházhoz vagy az irodához, mivel a fehér laboratóriumi bevonat szindróma tünetei felmerülhetnek a találkozó várakozásakor.
Ha a tünetek tartósak és még akkor is felmerülnek, amikor a konzultációra gondolnak, ajánlott konzultálni egy pszichológussal, hogy az ok azonosítani lehessen, ami szindrómához vezet, és enyhíti a tüneteket.
Fontos, hogy a szorongásos támadásokat hatékony intézkedésekkel szabályozzák, különben pánikszindróma alakulhat ki. Ezért javasoljuk, hogy napi tevékenységeket használjon a pihenéshez, és ezáltal elkerüljék a szellemi tünetegyüttest, például a rendszeres testmozgást és a kiegyensúlyozott étrendet. Tanulj meg a szorongás elleni küzdelemben.
.jpg)
