A gastrooesophagealis reflux kezelésének egyik módja a gyomor savtartalmának csökkentése, hogy ne essen a nyelőcsőbe. Tehát, ha a reflux kevésbé savas, kevesebbet éget és kevesebb tünetet okoz.
Az alkalmazható gyógyszerek az antacidok, a savtermelés gátlók, a gyomorvédők és a gyomorkiürítő gyorsítók.
1. Antacidok
A gyomorsav semlegesítésére leggyakrabban használt savkötők: hidroxid, alumínium-hidroxid, magnézium-hidroxid és nátrium-hidrogén-karbonát. Ezek a gyógyszerek olyan bázisok, amelyek savakkal reagálnak, csökkentik toxikus potenciáljukat, és vizet és sót eredményeznek.
Az antacideket nem használják olyan gyakran, mert nem annyira hatékonyak, és mivel van lehetőség a rebound hatására, vagyis a személy azonnal javul, de akkor romolhat.
Ezeknek a gyógyszereknek a leggyakoribb mellékhatásai a székrekedés, melyeket az alumínium sók okoznak, vagy a magnéziumot tartalmazó antacidák által okozott hasmenés okozzák, mivel ozmotikus hatást fejtenek ki a bélben. Ezeknek a mellékhatásoknak a minimalizálása érdekében a leggyakrabban alkalmazott antacidok magnézium-hidroxid és alumínium kombinációi.
2. Savtermelés gátlói
A savtermelés gátlói a leggyakrabban használt gyógyszerek a gastrooesophagealis reflux kezelésében, amelyek gátolhatják ezt a termelést két módon:
Proton pumpahibitorok
Ezek a fő gyógyszerek a gyomorsav-szekréció növekedéséhez kapcsolódó betegségek kezelésében. Leggyakrabban az omeprazol, a pantoprazol, az esomeprazol és a rabeprazol, amelyek megzavarják a protonpumpa működését, gátolva a sósavtermelést a gyomorban.
Ezeknek a gyógyszereknek a leggyakoribb mellékhatásai a fejfájás, hasmenés, kiütések, hasi fájdalom, flatulencia, émelygés és székrekedés.
Hisztamin H2 receptor antagonisták
Ezek a gyógyszerek gátolják a hisztamin és gasztrin indukálta savszekréciót, és a leggyakrabban alkalmazott cimetidin, ranitidin, nizatidin és famotidin.
Ezeknek a gyógyszereknek a leggyakoribb mellékhatása a hasmenés, fejfájás, álmosság, fáradtság, izomfájdalom és székrekedés.
3. Gyomorkiürítő gyorsítók
Amikor a gyomor túlságosan tele van, több esély van a gastrooesophagealis refluxra. Ezért ennek elkerülése érdekében a gasztrointesztinális motilitást stimulálhatják prokinetikus gyógyszerekkel, például metoklopramiddal, domperidonnal vagy ciszapriddel, ami segít a gyomorürülésben, ezáltal csökkenti a gyomor maradandó idejét, elkerülve a refluxot.
A metoklopramid alkalmazásával előforduló leggyakoribb mellékhatások az álmosság, a gyengeség érzése, izgatottság, alacsony vérnyomás és hasmenés. Ráadásul, bár ritkán, a domperidon és a ciszaprid használata esetén gastrointestinalis zavarok jelentkezhetnek.
4. Gyomorpajzsok
A gyomorpajzsokat a nyelőcső védelme érdekében gasztroízophagealis reflux kezelésére is lehet használni, amely megakadályozza az égést, ha a gyomorban lévő anyag átjut a nyelőcsőbe.
Általában a szervezetnek olyan mechanizmusa van, amelyben nyálkahártyát termel, amely megvédi a gyomor nyálkahártyáját, megakadályozza a sav hozzáállását, de néhány patológiás állapotban és bizonyos gyógyszerek alkalmazásakor a nyálka termelése csökkenthető, és az agresszió nyálkahártyáját. A nyálkahártya cseréjéhez alkalmazható gyomorpajzsok a szukralfát és bizmut sók, amelyek fokozzák a gyomor védekező mechanizmusát és védő gátat képeznek a gyomorban és a nyelőcsőben.
A bizmut sók által okozott leggyakoribb mellékhatások a széklet, a szédülés, a fejfájás, az émelygés, a hányás, a hasmenés és a pszichotikus rendellenességek.
A szukralfát általában jól tolerálható, és fő kellemetlen hatása a székrekedés. Azonban szájszárazságot, hányingert, hányást, fejfájást és kiütéseket okozhat.
Vannak olyan hazai jogorvoslatok is, amelyek hozzájárulhatnak a kezelés sikeréhez. Tudja, melyiket használják legjobban.
