A Guillain-Barré-szindróma kezelésére leggyakrabban alkalmazott kezelések közé tartozik az intravénás immunglobulin alkalmazása vagy a terápiás plazmapherézis-kezelések tartása, amelyek bár nem képesek gyógyítani a betegséget, segítenek a tünetek enyhítésében és a gyógyulás felgyorsításában.
Ezeket a kezeléseket rendszerint az Intensive Care egységekben indítják el, amikor a beteg kórházba kerül, és célja a vérben található antitestek mennyiségének csökkentése, ezáltal megakadályozza az idegkárosodást és a betegség kialakulásának súlyosbodását.
Mindkét típusú kezelésnek ugyanolyan hatékonysága van a tünetek enyhítésében és a betegek helyreállításában, de az immunglobulin alkalmazása egyszerűbb, és kevesebb mellékhatása van, mint a terápiás plazmaferézis.
1. Terápiás plazmaferézis
A plazmapherézis egyfajta kezelés, amely magában foglalja a vérszűrést a felesleges anyagok eltávolítása érdekében, amelyek a betegséget okozhatják. A Guillain-Barre-szindróma esetében a plazmapherézis a túlérzékeny antitestek eltávolítása céljából történik, amelyek hatással vannak a perifériás idegrendszerre és okozzák a betegség tüneteit.
Ezután a szűrt vért visszaadják a szervezetbe, amelyet egészséges antitestek termelésére stimulálnak, ezáltal leegyszerűsítve a betegség tüneteit. Értsd meg, hogyan történik a plazmaferézis.
2. Terápiás immunglobulin
Az immunglobulin-kezelés közvetlenül az egészséges antitestek vénába történő injektálásából áll, amelyek a betegségeket okozó antitestekkel szemben hatnak. Ily módon az immunglobulin-kezelés hatékonyabbá válik, mivel elősegíti az antitestek pusztulását, amelyek az idegrendszer ellen hatnak, és enyhítik a tüneteket.
3. Fizikoterápiai kezelés
A fizikai terápia fontos a Guillain-Barré-szindrómában, mert elősegíti az izom- és légzőszervi funkciók helyreállítását, javítva az élet életminőségét. Fontos, hogy a fizioterápiát hosszabb ideig tartsák fenn, amíg a páciens a lehetőségeihez nem tér vissza.
A fizikoterapeutának a beteggel végzett napi gyakorlatokkal való nyomon követése szükséges a közös mozgás ösztönzéséhez, az ízületek mozgásának javításához, az izom erejének fenntartásához és a légzőszervi és keringési szövődmények megelőzéséhez. Mivel a páciensek többségének fő célja, hogy visszatérjen egyedül járni.
Ha a páciens kórházba kerül az ICU-ban, akkor a légzőkészülékhez csatlakoztatható, és ebben az esetben a fizioterapeuta szintén fontos a szükséges oxigenizáció biztosításához, de a kórházból való kilépés után a fizioterápiás kezelést 1 vagy több évig lehet fenntartani. a beteg által elért előrelépést.
A kezelés főbb szövődményei
A kezelést addig kell folytatni, amíg az orvos nem mond másképp, azonban a kezeléssel összefüggő szövődmények jelentkezhetnek, amelyeket orvosnak kell jelenteni.
Intravénás immunglobulin kezelés esetén például a gyakori szövődmények egy része a fejfájás, izomfájdalom, hidegrázás, láz, émelygés, remegés, túlzott fáradtság és hányás. A legsúlyosabb szövődmények, bár nehézkesen történnek, például veseelégtelenség, infarktus és vérrögképződés.
A plazmapherézis esetében csökkenhet a vérnyomás, a pulzusszám, a láz, a szédülés, a fertőzések esélye és a kalciumszint csökkenése. A legsúlyosabb komplikációk közé tartozik a vérzés, a generalizált fertőzés, a vérrögképződés és a levegő felhalmozódása a tüdő membránjaiban, azonban ezek a szövődmények nehezebbek.
Általában ezeket a szövődményeket gyógyszerek, fájdalomcsillapítók és antiemetikumok alkalmazásával kezeljük a láz enyhítésére és a hányás késztetésére, például fontos, hogy tájékoztassuk az orvost a tüneteiről.
A javulás jelei
A javulás jelei a Guillain-Barré-szindróma kezdésének körülbelül 3 héttel kezdődnek, azonban a legtöbb beteg csak 6 hónap után kapja vissza a mozgását.
A romlás jelei
A Guillain-Barré-szindróma romlását jelző jelek körülbelül két héttel a betegség korai tüneteinek megjelenése után jelentkeznek, és magukban foglalják a légzési nehézséget, hirtelen vérnyomásváltozásokat és inkontinenciát, és akkor fordulnak elő, ha a kezelés nem történik meg helyes.
