A szelektív mutizmus ritka pszichológiai rendellenesség, amely általában 2 és 5 év közötti gyermekeket érint, és gyakoribb a lányokban. Az ebben a rendellenességben szenvedő gyermekek csak olyan közeli emberekkel kommunikálhatnak, akiknek nehézségeik vannak más gyerekekkel, tanárokkal vagy akár családtagjaikkal beszélgetni.
A szelektív mutizmus diagnózisát általában 3 éves kor után állapítják meg, mivel ettől az időponttól kezdve a gyermek már fejlett beszédképességgel rendelkezik, és kezdi bizonyítani, hogy nehéz valamilyen társadalmi tevékenységet végezni. Általában a gyermek nagyon jól tud kommunikálni szüleivel, testvéreivel és közeli unokatestvéreivel, azonban nehezen tud másokkal beszélgetni, valamint a szemkontaktust létrehozni, és nagyon szoronghat.
Fontos, hogy a szelektív mutizmust pszichológus és pszichiáter segítségével azonosítsák és kezeljék, mert így azonosítani lehet, hogy van-e valamilyen egyéb, a rendellenességet okozó probléma, például hallási vagy agyi rendellenesség, lehetővé téve a kezelés típusának jobb adaptálását.
A szelektív mutizmus főbb jellemzői
A szelektív mutizmusban szenvedő gyermek képes jól kommunikálni családi környezetben, azonban nehézségei vannak olyan környezetben, ahol ismeretlen emberek vannak, és úgy érzi, hogy viselkedését megfigyelik. Így a szelektív mutizmus azonosításának néhány jellemzője a következő:
- Nehéz kapcsolatba lépni más gyerekekkel;
- A tanárokkal való kommunikáció hiánya;
- Nehézség kifejezni önmagát, akár gesztusokkal is;
- Túlzott félénkség;
- Társadalmi elkülönülés;
- Nehézség a mosdóba járni egy ismeretlen környezetben, bepisilni a nadrágot, vagy enni az iskolában.
Annak ellenére, hogy gyakoribb a gyermekeknél, a szelektív mutizmus felnőtteknél is felismerhető, és ezekben az esetekben szociális fóbiának hívják, amelyben a személy normális mindennapi helyzetekben, például a nyilvános étkezés során, vagy amikor gondolkodás valamilyen típusú kommunikáció létrehozására. Megtanulják, hogyan lehet azonosítani a szociális fóbiát.
Miért történik
A szelektív mutizmusnak nincs konkrét oka, azonban egyes helyzetek kiválthatják, amelyek összefüggésbe hozhatók valamilyen negatív tapasztalattal vagy traumával, amelyet a gyermek átélt, például új iskolába lépett, nagyon védő családi környezetben élt vagy amelynek nagyon tekintélyelvű szülei vannak.
Ezen túlmenően ennek a rendellenességnek a kialakulása genetikai tényezőkhöz kapcsolódhat, mivel gyakoribb olyan gyermekeknél fordul elő, akiknek szülei érzelmi és / vagy viselkedési rendellenességekkel küzdenek, vagy a gyermek személyiségjegyeihez, például szégyenkezéshez, túlzott aggodalomhoz, félelemhez kapcsolódhatnak. és a kötődés például.
Ezt a helyzetet befolyásolhatja az iskolai élet kezdete vagy a város- vagy országváltás is, például a kulturális sokk következményeként. Ezekben az esetekben azonban fontos, hogy megfigyeljük a gyermek fejlődését, mivel a kommunikáció hiánya gyakran nem a szelektív mutizmusnak köszönhető, hanem inkább a gyermek új környezethez való alkalmazkodásának időszakának felel meg. Ezért ahhoz, hogy mutizmusnak lehessen tekinteni, szükséges, hogy ennek a változásnak a jellemzői jelen legyenek a változás előtt, vagy átlagosan 1 hónapig tartsanak.
Hogyan történik a kezelés
A szelektív mutizmus kezelése pszichoterápiás foglalkozásokból áll, amelyek során a pszichológus a viselkedését értékelő technikák feltárása mellett felvázolja a gyermek kommunikációját serkentő stratégiákat. Így a pszichológus képes arra, hogy a gyermek kényelmesebbnek érezze magát a környezetben, így kommunikációjának kedvez.
Bizonyos esetekben a pszichológus javasolhatja, hogy a gyermeket kísérje gyermekpszichiáter is, vagy tartsanak foglalkozásokat a családdal.
Ezenkívül a pszichológus irányítja a szülőket, hogy a kezelést továbbra is otthon ösztönözzék, és javasolja a szülőknek:
- Ne kényszerítse a gyereket beszédre;
- Kerülje a gyermekért való válaszolást;
- Dicséret, amikor a gyermek előrelépést mutat a kommunikációs készség terén;
- Biztassa a gyermeket nehezebb dolgokra, például kenyér vásárlására;
- Tegye kényelmessé a gyermeket a környezetében, hogy ne érezhesse úgy, hogy ő a figyelem középpontjában áll.
Ily módon lehetséges, hogy a gyermek nagyobb önbizalmat szerezzen a kommunikációban, és ne legyen olyan kényelmetlen furcsa környezetben.
Ha a kezelésre vagy a nyilvánvaló javulásra nincs válasz, a pszichiáter jelezheti az agyra ható szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók, SSRI-k alkalmazását. Ezeket a gyógyszereket csak az orvos útmutatásával és nagyon jól értékelt esetekben szabad alkalmazni, mivel nem sok olyan tanulmány létezik, amely igazolja hatásukat az e rendellenességben szenvedő gyermekek kezelésére.
Hasznos volt ez az információ?
igen nem
Fontos a véleményed! Írja ide, hogyan javíthatjuk a szövegünket:
Bármi kérdés? Kattintson ide a válaszadáshoz.
E-mail, amelyre választ szeretne kapni:
Ellenőrizze a megerősítő e-mailt, amelyet nekünk küldtünk.
A neved:
A látogatás oka:
--- Válassza ki az okát --- A betegség éljen jobban Segítsen egy másik személynek Ismerje meg ismereteit
Ön egészségügyi szakember?
NemGyógyszergyógyszerészeti dajkákTáplálkozási szakemberekOrvoslásFizioterapeutaSzépségápolóEgyéb
Bibliográfia
- MELO, Sara Isabel C. Szelektív mutizmus: Fecsegő projekt. Diplomamunka, 2016. ISPA - Instituto Universitário.
- PEIXOTO, Ana Cláudia A.; CAROLI, Andréa Lúcia G.; MARIAMA, Silvia Regina. Szelektív mutizmus: esettanulmány interdiszciplináris kezeléssel. Brazil Journal of Cognitive Therapies. 13. kötet. 1 kiadás; 2017. 5–11
- SZELEKTÍV MUTISZMUS SZÖVETSÉG. Mi a szelektív mutizmus?. Elérhető: . Hozzáférés ideje: 2020. május 08
