Néhány gyermek kevésbé szeretetteljes, és nehézségeket érez, mert a pszichológiai védekezés kialakulása nehézségekbe ütközik, ami traumás vagy nehéz helyzetek, például a szülők abbahagyása vagy a családon belüli erőszak miatt szenved.
Ez a pszichológiai védekezés a Reactive Attachment Disorder (rendellenességi rendellenesség), amely gyakran a gyermekek bántalmazása vagy visszaélése miatt keletkezik, és gyakrabban fordul elő az árvaházakban élő gyermekeknél, mivel gyenge érzelmi kapcsolatuk van biológiai szülőkkel.
Mi az a Reaktív Attachment Disorder?
A Reaktív Attachment Disorder különösen a csecsemõket és a gyermekeket érinti, megzavarja a kötõdésüket és kötõdésüket, és a gyer- mekek, akiket sújtanak, hideg, félénk, ideges és érzelmileg elkülönülnek.
A reaktív kötődési rendellenességben szenvedő gyermek nem gyógyítható meg teljesen, de a megfelelő nyomon követés révén rendszerint fejlődhet, és a bizalom viszonyait megteremti egész életük során.
Reaktív kötődési rendellenességek okai
Ez a rendellenesség általában gyermekkorban jelentkezik, és számos oka lehet:
- Gyermekfelhasználás vagy visszaélés;
- A szülők elhagyása vagy elvesztése;
- Szülők vagy gondozók erőszakos vagy ellenséges viselkedése.
Ez a rendellenesség különösen akkor jelentkezik, amikor az 5 évesnél fiatalabb gyermekek valamilyen elváltak a családtól, vagy ha a gyermekkorban a visszaélés, a visszaélés vagy a gondatlanság áldozata.
A fő tünetek és az azonosítás
Néhány olyan tünet, amely a szindróma jelenlétére utalhat gyermekekben, serdülőkben vagy felnőttekben:
- Elutasítás és elhagyás érzése;
- Érzékeny szegénység, amely nehézségeket mutat a szeretettel;
- Empátia hiánya;
- Bizonytalanság és elszigeteltség;
- Félelmetes és visszavonás;
- Agresszivitás mások és a világ felé;
- Szorongás és feszültség.
Amikor ez a rendellenesség felmerül a csecsemőben, gyakori, hogy italt sírni, rossz hangulatot érezni, elkerülni a szülők érzelmeit, szeretek egyedül lenni vagy elkerülni a szemkontaktust. Az egyik első figyelmeztető jelzés a szülők számára, amikor a gyermek nem különböztet meg az anya vagy az apa és az idegenek között, és a várakozások szerint nincs különösebb affinitás.
Milyen a kezelés?
A reaktív beilleszkedési rendellenességet képzett vagy képzett szakembernek, például pszichiáternek vagy pszichológusnak kell kezelnie, aki segíteni fog a gyermeknek a családdal és a társadalommal való kötődéshez.
Ezenkívül nagyon fontos, hogy a gyermek szülei vagy gondviselői is részesüljenek képzésben, tanácsadásban vagy terápiában, hogy megtanulhassák kezelni a gyermeket és a helyzetet.
Az árvaházakban élő gyermekeknél a szociális munkások nyomon követése segíthet a rendellenesség és a stratégiák megértésében, hogy az legyőzzön, és a gyermek képes legyen a szeretet átadására és megszerzésére.
