Az Asperger-szindróma, az Asperger-rendellenesség vagy az Asperger-rendellenesség egy olyan pszichés betegség, amely hasonló az autizmushoz, amelynek fő jellemzője a másokkal való kölcsönhatás nehézsége, ami néhány problémát jelent a kapcsolatok fenntartásában.
Az Asperger-szindrómát leggyakrabban fiúknál találják meg, és körülbelül 3 éves korukban diagnosztizáltak. Bizonyos esetekben azonban nagyon enyhék lehetnek, ezért csak serdülőkorban vagy felnőttkorban azonosíthatók.
Az Asperger-szindrómának nincs gyógymódja, de pszichoterápiával és egész életen át tartó gyógymódokkal ellenőrizhető, lehetővé téve a beteg számára, hogy normális életmódot tartson fenn.
Az Asperger-szindróma tünetei
Az Asperger-szindróma egyes lehetséges tünetei a következők:
- A társadalmi interakció hiánya;
- Nehéz koncentráció;
- Normál vagy átlag feletti intelligencia;
- Ismétlődő viselkedés;
- Motor diszkordálás;
- Nehézséget észlelni mások érzéseinek és érzelmeinek;
- Túlzott aggodalom;
- A konfliktusok kezelésének nehézsége;
- A kritika kezelésének nehézsége.
Az Asperger-szindrómában szenvedő betegek nem tudják, hogyan érzik mások érzelmeit, így nem feltétlenül tudják, milyen hatást gyakorolnak, és dühösnek vagy fájdalmasnak érezheti magát, amikor felhívják.
Hogyan kezeljük az Asperger-szindrómát?
Az Asperger-szindróma kezelését pszichológusnak kell elvégeznie, mivel gyermek volt, mivel szükséges a páciensnek a többi emberrel való kölcsönhatása és érzéseinek megtanítása.
Ezenkívül a tünetek függvényében előfordulhat, hogy konzultálni kell egy pszichiáterrel az olyan ingerlékenységet csökkentő gyógyszerek, mint például az aripiprazol, a hiperaktivitás, például a Guanfancine vagy az agitáció, például a risperidon használatának megkezdésére.
Általában a kezelés alatt az Asperger-szindrómában szenvedő beteg növekszik és normális életet él, azonban a pszichológusnak legalább évente egyszer kell értékelnie.
Tudjon meg többet az Asperger-szindróma kezeléséről.
